nap mint nap
föld mag húz
érzék biccent
jer' ha mondom
akarj itt most
míg a világot
rontom bontom
ami marad
erőtlen dimenzió
s hát a betűk
meg a furfang
az emberi
préselt forma
kétes tartalom
s büszkeség
hát ember
faragd csak
faragd
jó a munka
lassan több
a sorja mint
az anyag
formához társít
magyaráz
vége is lesz
valahogy
a hajnali nap
nem lát meg
nem ad árnyékot
ott leszel
mint tiszta lég
s benne minden
foganatod
. . .
minden tipikus
amit tudunk
az emberi önismeret
egy önidomár s a
jutalom relevanciája
s lerágott csont a nihil
ha van pénzed
ha nincs
piti az egyenlőségért
póráz a szabadságért
amit még tehetsz
vagy helyett élj ést
válaszd az egészet
szerelmet s megcsalást
holdfényes éjszakát
világegyetemben egy
centrifugát
ez van
birtokunk természete
csak a miénk
. . .
