mindentipikus

kis magyar elithártya az aludt tejenhosszanfriss termékciklusavas görbe a jelende szép iszsírral hasra kenni:h  a - r  a - k  i - r  idélutáni körsvenkaz emegyena magyar politikusnyakkendőben isfélmeztelenblődség a vacsoramagamat etetem 

régi vakációpimasz beleveszésjólfésült szégyen az idő

kerti asztalvan ottpolisztirola fű vada mű csaholpárhuzamok végénörök enyészet 

apám ügyes kezűmegformázott agyagbólabban a hitbenhagyott megszáradnihogy az én vagyokkemény lett a fejemszemem kinyomhatatlannyelvem kitéphetetlenmégsem látomha változoms nem szólokhogy ezt nem akarom

habos presszónépnyelvem gúnyolni látszikvalaki ébredvalaki játszika köd a lényegbelevesznikint is köd vanha belülről nézedígy lesz optikábólpolitikanyelvem gúnyoni látszikén gúnyolok

szabotál a görcsönmaga groteszkjelaktató zsíroshatalom az elmemikroszkóp alatttejüvegelvagy velealáhord a szélodafönn mindenkimegkenveegyügyű igazságodmaradt csupán

este tíz utánfelszívódik bennemaz éjszakamint íztelennyugalompirulavisszabiccentőleg hívomhorogból álom-ólomhalkonzerv a képernyőnmacskaszemeimetfogja pórázonmint majdnem-embervagyok élő a betonbandolog a munkábanhaza? minekinkább alszom kintvesekőversenyt azidővelreggel…

esőnek látomde lehet hogysír az úrizzadnak a glóriákolvad a mennyakkor is csakesőnek látomérdekelnede ember vagyoknem álom

festék van a lényegencsapodár maholnaptűk s fokokbarázdák s homlokokpárás a szememkönny helyetta hideg játszika szélvédőnén s a szembogarama nyomás nagya fékolaj elfolyika mentő reggelmindig szembejönsüket a horizonts ő csak utánaérkezikelfutokberozsdált a sorsnyikorog

nap mint napföld mag húzérzék biccentjer' ha mondomakarj itt mostmíg a világotrontom bontomami maraderőtlen dimenziós hát a betűkmeg a furfangaz emberipréselt formakétes tartaloms büszkeséghát emberfaragd csakfaragdjó a munkalassan többa sorja mintaz anyagformához…