este tíz után
felszívódik bennem
az éjszaka
mint íztelen
nyugalompirula
visszabiccentőleg hívom
horogból álom-ólom
halkonzerv a képernyőn
macskaszemeimet
fogja pórázon
mint majdnem-ember
vagyok élő a betonban
dolog a munkában
haza? minek
inkább alszom kint
vesekőversenyt az
idővel
reggel lehúzom vizelettel
s leszek megint
majdnem ember
újra élesztőt gyúr
valaki a horizonton
újra elakad a torkomon
magamat kell
visszadobnom